De rég is volt már... elő kellett halásznom a programot, hogy felidézzem, hol is jártunk szerdán.

Szóval, biciklis kiruccanás Jászjákóhalmára. A búza útját követtük volna a terv szerint aratástól a kenyérig, de kicsit összekuszáltuk a fázisokat, szóval a malommal kezdtük.
Körbevezettek bennünket az üzemben, vagy legalábbis egy részén. Leginkább csak messziről csodáltuk az egyes folyamatokat, testközelből inkább a liszteszsákok pakolását figyelhettük meg.  De búcsúajándék gyanánt katunk egy-egy kg lisztet. Igen, a liszt még kalandos utat járt be velünk. Van zacskó, ami a színbadon kötött ki, van, ami követett minket mindenhová a hátizsák legalján, van, amiből kenyér vagy palacsinta lett, és van, amit hazavittünk anyucinak, aki ironiával a hangjában közölte, hogy "Mintha nem lenne elég jákóhalmi lisztünk" ...
Ha már Jákóhalma, meglátogattuk az ottani Tájházat is, ami, ha nem akarok hazudni is, legalább négy-ötszöröse a jásztelkinek. A tájház itt viszont nem csak a község hagyományos eszközeit, berendezési tárgyait gyűjtötte össze, de képtára is van. (Itt puskázni akartam, hogy kinek a képeit néztük meg, de hogy őszinte legyek, én a biciklikre vigyáztam odakint, úgyhogy halvány lila gőzöm sincs. Ha valaki érez magában annyi erőt, kérem írjon néhány sort a tájházról :) e-mail címem tudjátok :D Köszi!)

Ebéd után szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, míg meg nem érkezett a dagasztani való. Vagy keleszteni való? :O A lényeg, hogy kenyeret sütöttünk. Ki-ki belegyúrhetott és belekóstolhatott!
Nekem leginkább a csigatészta gyártás tetszett a legjobban! Csűrtük-csavartuk, nyomtuk, még néha neki is feszültünk hogy összeragadjon az a fránya tészta XD De végül felcsavartuk mindet, lett, amilyen lett. Büszke vagyok magunkra! :D
A szalmafonást is kipróbáltuk természetesen. Tekergettük az ázott búzát jobbra-balra, fontuk így, fontuk úgy. Én kettőt is bezsebltem, pedig igazából nem is nyúltam hozzá :P Szerintem így akart engem megvesztegetni a Jégmadarak csapata, mindkettőt tőlük kaptam, ugye Dorka és Nóri? :D :D 

Kora este megejtettük egy látogatást Kati néniék medencéjéhez, ahol megelőlegeztünk még egy kis ázást a fürdőruháinknak a másnapi nagy strandolás előtt. Kati néni Éva nénivel karöltve fogadott minket palancsitával és jéghideg frissítőkkel, amiért hálánk üldözni fogja őket, mert 1, a palacsinta isteni volt, és 2, majd kitikkadtunk még attól a kis biciklizéstől is a Művháztól a Gyóraljáig :D 
És itt született meg az akció terv is estére! <ördögi kacaj> muhahahahahhahahahaha!!!!!!

Szóval, esti túra hídtól-hídig. Mivel még apámnak is el kellett magyaráznom, melyik két hidat említi a program neve, ezért leírom ide is, nehogy valaki ne emlékezzen: Zagyva hídtól Mizse hídig és vissza. Nem vészes túra, a három nap alatt már megjártuk nem egyszer, és most még este is volt, nem volt olyan meleg, szóval csak a fáradság és a szúnyogok akartak minket hátraarcra kényszeríteni.De mi mentünk előre, miközben elhintettük tervünk első pontját a fáradt túrázók között. És ez nem volt más, mint "Gazsi legendája"...

"Úgy tartják, lakik egy öreg ember a Szőlőben, a fák között. Az emberek csak Gazsi bácsinként emlegetik. Hosszú, ősz szakálla és bozontos haja van. Estefelé szokott bejárni a faluba, mindenki, még az idősebbek is kerülik, ha meglátják.
Azt mesélik, többször is hallottak az erdőből furcsa hangokat, félig emberi, félig állati kiáltozásokat kiszűrődni. Senki sem tudja, ki ez az ember, hogy került ide, miből él, vagy hogy egyáltalán mi az igazi neve. Csak azt tudja mindenki, hogy ha meglátod, jobb, ha nem nézel a szemébe... "

Ez a mese megfelelő alapozásnak tűnt a nagy Terv előkészítésére. Edina kellően felkészítette a kisebbeket, hogy mire számítsanak, még mi, akik tudtunk a tervről is, annyura belefeledkeztünk abba, hogy nézelődtünk, honnan jön majd a támadás, hogy megilyedtünk, amikor a lábunk előtt két száradó fűkupac alólvfelbukkantak a zsákos emberrablók... A fekete csukjásokkal versenyt kiabáltunk, aztán ők felkapták a rúgkapáló Borsót és már ott sem voltak!  De aztán mi sem voltunk restek, utánuk vetettük magunk Koja vezetésével és lelepleztük a gaz terroristákat! :D :D :D :D

Ennyi kaland egy estére bőven elég is volt.
Visszatérve "kényelmes" ágyainkba még végigkínlódtuk a hét legrosszabb filmválasztásának bizonyult  Éjszaka a múzeumban 2-t, és aztán már csak annyi emlékem van az estéről, hogy hajnalban arra ébredtem,"jéé, milyen csend van" .... :)

folyt köv.

def.

u.i.:
Emlékeztek?
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, egy bot, egy kalap, egy e-ser-nyő ÉS! Előre-hátra-oldalt-vissza! Egy, kettő, három, négy...
:D :D