Túl vagyunk az első napon! 

Illetve, 90 %-ában. Épp folyamatban van a "filmvetítés" program, ahol végül kénytelenek voltunk a legkevesebb szavazatot kapott (két szavazat, egyik tőlem:) filmet nézni, a Bájkeverőt! :D 

A nap fénypontja a délelőtti "focimeccs" fán landolt pöttyöslabdája. Szabolcsnak hála az iskola Pöttyöslabdája a művház 15 méter magas gesztenyefájának legtetejére fészkelte be magát, amit még legerősebb varázslatainkkal sem lehetett lecsábítani onnan. Addig is minden nap imádkozunk a Nagy Fa szellemeihez (az egy nagyobb szélhez), hogy valahogy küldje le onnan azt a Pöttyöslabdát, mert "el kell vele számolni az iskolának" :P

A Mizse Motelhez vezető utunk nem épp terv szerint zajlott, főleg mert az útvonal egy merő pocsolya volt. Nagyszerű erdei sétánk a délelőttre meg is hiúsult, és kénytelenek voltunk a 32-es mentén - szembe forgalommal - libasorban vonulni a moltelhez.
A "magánmedence, fürdeni tilos" tábla ellenére mi azért kiélveztük a napon érlelt víz nyújtotta örömöket. Aki elfelejtett fürdőruhát hozni, még az is vagy megmártózott (akár ruhástól is!), vagy nem tudott elég gyorsan futni... :D

Kedvenc erdőbarát mentorunk, Borsányi Attila megjelenésével persze belecsaptunk a tábor lecsójába, és az informácsiók cseppeit magunkba szívva próbáltunk minél több infót feldolgozni az erdőről és a környékről. Katica ténéninek hála egy ötmegállós "akadály"-versenyen kellett bizonyítania a csapatoknak, hogy annak ellenére, hogy látszólag nem sok figyelmet szenteltek Attila mondandójára, azért ragadt rájuk valami. :P

A hazaúton ismét csak szembesültünk az erdőt elborító vízzel, ami gumicsizma híján hátraarcra kényszerített minket. A Mizse híd maradványai felé vettük hát utunk a "Büdösön" keresztük.:S
Útközben találkoztunk Sanyival, a szabadon legelő ifjú csikóval, aki megszállottan követett minket métereken keresztül, természetesen a fiatalabbak legnagyobb örömére. :P Éva néni, halált megvető bátorsággal magára vállalta, hogy Sanyit visszacsábítja a legelőre, és végül tervét sikeresen végrehajtva el is érte, hogy "Sanyi! Marad!" .
Ha már arra jártunk alapon meglátogattuk a gát átvágott szakaszát is.
Visszaúton a napsugarakkal, szomjúságunkkal és fáradságunkkal küzdve vergődünk és nyeltük a port. Szinte végtelennek tűnő percek után végül elértük a Művházat és esküszöm, ilyen nagyon rég örültem, hogy egy percre megálhatok :D
Mindenki nagyon kimerült volt, és, természetesen, éhes is, ezért az esti nyársalás is végre elkezdődhetett! 

Most mindenki jóllakottan ül a "mozivászon" előtt és próbálja kipihenni a nap fáradalmait új erőt gyűjtve a holnapiakhoz.

A Pöttyöslabda még mindig a fán csücsül, semmi jelét nem adja annak, hogy hatna rá bármilyen fizikai törvény. Mi azért még remélünk, addig is, jó éjt! 
Jah, és puszi a családnak :D 

A TáBorozók